спорити
B1#2,347Hear it
verb
- to argue, to quarrel, to bicker
- to contest, to compete, to contend
Forms
Present
| I | спорю |
|---|---|
| you | спориш |
| he, she, it | спорить |
| we | споримо / спорим |
| you (plural) | спорите |
| they | спорять |
Future
| I | споритиму |
|---|---|
| you | споритимеш |
| he, she, it | споритиме |
| we | споритимемо / споритимем |
| you (plural) | споритимете |
| they | споритимуть |
Imperative
| you | спор |
|---|---|
| we | спормо |
| you (plural) | спорте |
Past
| he | спорив |
|---|---|
| she | спорила |
| it | спорило |
| they | спорили |
Other forms
| infinitive | спорити / спорить |
|---|
More forms are in the app.